Wertheimer Albert és Frankl Mór fűszerkereskedést üzemeltetett, saját termékük volt az Excelsior kávé. Az üzletnek három házaló kereskedője is volt, így az egész országba szállítottak termékeket. Goldberger G. Sámuel pedig a Párisi Nagy Áruház tulaja volt, amely a legmodernebb kereskedelmi egység volt a városban, mivel a vásárló egy épületen belül mindent megvásárolhatott az élelmiszertől kezdve a divatárun át egészen a használati tárgyakig. Az üzlet először a Rákóczi úton volt, ám amikor az ottani épület leégett, Goldberger megvásárolta az Andrássy úti kaszinó épületét, és itt húzatta fel a vasbeton szerkezetes, szecessziós épületet. Az áruháznak százoldalas, hetente megújuló katalógusa volt, 806 fő dolgozott az épületben és házhoz szállítást is vállaltak. A Párizsi Nagy Áruház A kiállításon e néhány felvillantott életből is kitűnik, hogy az emancipációs törvényt követően a zsidók jellemzően olyan polgári megélhetést választottak maguknak, amely révén beilleszkedhettek a város társadalmába.
Akik pedig világra segítették ezt a torzszülött tankönyvet, azok azonnal hozzák helyre ezt a súlyos tévedésüket! " – áll a dokumentumban. Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman a Roma Sajtóközponttal közölte: hivatalos vizsgálatot indít a tankönyv miatt. A biztosnak két évvel ezelőtt már volt egy hasonló esete. Az akkor kifogásolt népismereti tankönyv – amelyet kivontak a forgalomból – egyik szerzője is Bánhegyi Ferenc volt, aki a négy szerzőtárásval ezt az etika könyvet írta. "Remélem, ezt a tankönyvet is sikerül messze tartani a tanároktól, diákoktól, szülőktől. Azért vagyok ilyen kategorikus, mert elfogadom, hogy egyszer lehet hibázni, de kétszer és ilyen otromba módon nem" – közölte Aáry-Tamás Lajos. ()
Nem csoda, hogy voltak olyanok, akik az uralkodói szándékkal ellentétesen országokról vagy városokról kapták nevüket. Gyakran éppen arról a területről, ahonnan származtak. Ilyenek például a Böhm (csehországi), a Schweizer (svájci), az Ungár (magyar), vagy a Rechnitz (Rohonc német nevéről). A Spirók, Spirák, Shapirók ősei Speyerből, a Pressburgerek Pozsonyból érkeztek. Voltak, akik héber személynevük német fordítását választották. Így lett a például a héber Cvi (szarvas) fordításából Hirsch, Hirschler, Herzl, a Salomból (béke) pedig Freud, vagy éppen Freudiger. Mások édesanyjuk nevéből képezték családnevüket: Gold, Goldmann a Golde női névből, Rosner, Rosinger, a Rosából. Sok új családnév a foglalkozásra utalt: Schneider = szabó, Goldschmidt = ötvös, Knöpfler = gombkötő, Kaufmann = kereskedő. Rengeteg zsidó azonban ragaszkodott a hagyományokhoz és nem volt hajlandó engedelmeskedni a rendeletnek. Ilyen esetekben a helyi hatóság képviselője találomra nevezte el az illetőt. Sokan kijátszották a rendeletet és olyan, látszólag német neveket választottak, amelyek héber szavakat rejtettek.
Halmost Hermann, a VAC-nak, később a BSE-nek volt játékosa vitte ki a Germania tréningjére, ahol a csapat vezetői már az első tréningen megcsodálták a magyar fiú nagy tehetségét, fejlett tudását. Három hét múlva már az első csapat kapuját védte s ettől kezdve hétről-hétre hasábos cikkekben számoltak be a lapok a Germania magyar kapusáról, aki bámulatba ejti a nézősereget. A csendes, szerény, sportszerű életet élő magyar sportember rá is szolgál a dicséretre s éppen emberi jó tulajdonságainál fogva a magyar kolóniában is osztatlan szeretetnek és megbecsülésnek örvend. Hat hónap elég volt ahhoz, hogy az ismeretlen név sokat emlegetett és irigyelt fogalommá váljon. " Hogy kicsoda volt Halmos Zoltán, ez a Sao Paulóban kilencven éve még ismeretlen, ám hamar fogalommá váló (majd hamar elfeledett) név, ennek jártunk utána Gulyás Zsolt, a Guttmann Béla 120 című blog szerzője, a magyar–portugál és a magyar–brazil futballkapcsolatok kutatója segítségével. Merthogy Halmosról ma, az internet, a különböző keresők és gyűjtők, adatbázisok korában sem lehetett tudni sokat.
Amilyen gyorsan befutott Brazíliában, olyan gyorsan el is tűnt a zöld gyepről Halmos Zoltán, aki 1930 és 1933 között három Sao Pauló-i csapat kapujában állt. Az SC Germania az 1931-es paulista bajnokságban, elöl ül a magyar kapus, Halmos Zoltán, akit "csodagyerekként" emlegettek Új brazíliai tudósító mutatkozott be a Sporthírlap hasábjain 1930. július 24-én: Halmos Zoltán. Tudósítónak nevezni persze enyhe túlzás, Halmos ugyanis aktív játékos volt akkoriban, aki – ha már Sao Paulóba vetette a sors – tollat ragadott, és beszámolt a több magyarral felálló New York Hakoah brazíliai túrájáról. Ugyanez a név tűnt fel a másik sportnapilapunkban, a Nemzeti Sportban 1931. február 9-én, ezúttal azonban már nem szerzőként, hanem a tudósítás tárgyaként. "Sao Paulo legjobb kapusai sorába emelkedett Halmos Zoltán, a »33« FC volt kapusa – hirdette a tengerentúlról érkező beszámoló. – A brazíliai magyar sportemberek ismét büszkébben járnak-kelnek errefelé. Ismét elismerést és sikert aratott az egyik magyar sporttehetség, akit a hazai nyomorúságos viszonyok csak hat hónappal ezelőtt kényszerítettek arra, hogy a vándorbotot a kezébe vegye.
Pesten például az akkori külvárosban, a mai Terézvárosban. A város első zsidónegyede főként az úgynevezett Orczy-ház környékén alakult ki, a mai Károly körút – Király – Paulay Ede – Nagymező utca által határolt területen. Mivel a zsidók a 19. század második feléig nem vehettek részt sem a mezőgazdasági termelésben, sem a céhes iparban, így a kereskedelem, a pénzügyletek és az ipar egyes ágai váltak számukra elérhetővé. A szabad kereskedelem és a gyáralapítás felé az 1840-es törvény, a kézműves foglalkozások felé az 1859. évi iparrendtartás nyitott utat. Az 1860-as évek végén már bankok, malmok, kávéházak, gyárak, mulatók tulajdonosai. Építkezéseik folytán nagy szerepük volt a mai városkép kialakításában. A kiállítás egyterű és egyszerű felépítésű: néhány fontos és kiemelkedő személyen keresztül mutatja be, hogy milyen tevékenységekkel foglalkoztak a zsidók az 1867-es törvényt követően. Nyolc családot ismerünk meg, akik a kiállításban egy-egy, molinókkal határolt teret kaptak: részletes leírásokon keresztül informálódunk a családtörténetükről, valamint a plakátok között a tevékenységükhöz kapcsolódó és egyéb személyes tárgyakat és a megmaradt családi fotókat tekinthetjük meg.
Halmos Zoltán neve ekkor fel-feltűnt a helyi lapokban: az óhazából üzentek neki a rokonok. Hogy mi lett vele a háború után, nem tudni – az általunk felkeresett brazil adatbázisokban csak 1945-ig tudtuk követni a nyomát. IRÁNY LATIN-AMERIKA! "Az első világháború után nekilendülő magyar kivándorlás célterülete az USA korlátozó rendeletei miatt Latin-Amerika lett, különösen az Egyesült Államokhoz közeli térségek: Kuba és Mexikó. A Tanácsköztársaság bukása után számottevő a politikai motívumoktól ösztönzött (baloldali) emigráció is. Az 1930-as évek végén pedig megnőtt az ide érkező magyar zsidók száma. A fő fogadó ország kedvező feltételei és ígéretei miatt azonban Brazília lett, ahol 1929 körül már 70-80 000 magyar élt. Többségük az elcsatolt területekről indult el: Erdélyből, a Vajdaságból, a Felvidékről. Főként Romániában és a délszláv államban állami »ösztönzés« is érzékelhető. E magyarok többsége paraszt, a földéhség vitte őket Amerikába. Több tízezer magyar élt ekkor már Argentínában, de jelentős, többezres lett a magyarok száma Kubában, Mexikóban, Venezuelában és Uruguayban is.
Hasonló szerénységgel beszél a közte és Orbán Viktor között fennálló párhuzamról is. – Egy elnöki ciklust kihagyva, a második HÖOK-elnöki megbízatását tölti. Orbán Viktorhoz hasonlóan az újrázás után ön is változtatott a stílusán, programján? – Ezt a párhuzamot eddig észre sem vettem, de most, hogy belegondolok, én a második megválasztásomkor nem kétharmadot, hanem háromnegyedet szereztem. Ami a stílust illeti, ennek megítélését bízzuk külső szemre, a diákságra. Körösparti a Horthy-képről korábban azt nyilatkozta a Cívishírnek, hogy a kormányzóhoz és az ő uralmához való viszonya teljes mértékben a magánügye, hagyják ezzel békén. Úgy gondolom, hogy Horthy Miklós személyéhez és az ő nevével fémjelzett korszakhoz való viszonyom teljes mértékben magánügynek minősül még akkor is, ha az irodám falán kinn van a portréja. Nem a fogadótérben van, ahol a hallgatói ügyintézés zajlik, hanem abban a helyiségben, ahol az én íróasztalom van. (... ) Tudtommal nincs háborús bűnösként regisztrálva, nem egy helyen van ma Magyarországon szobra, nem bűncselekmény, hogy kinn van az irodám falán.