2021. október 25. hétfő, 13:43 A Francia kiadás, az Oscar-díjra is jelölt zseniális rendező, Wes Anderson legújabb filmje egy képzeletbeli, XX. századi francia kisvárosban kiadott – ugyanilyen című – amerikai magazin utolsó számának sztorijai közül elevenít meg egy csokorra valót. Az alaptörténet egy Ennui-sur-Blasé nevű fiktív városkában játszódik, amelyben Franciaország egész története összesűrűsödik. Wes Anderson: "A film vizuális elemei, a jelmezek, a díszletek, mind gondos kutatómunkán és valós dokumentumokon alapulnak. Bár egy minden elemében eredeti alkotásról van szó, amely mögött rengeteg fantázia rejlik, igazából minden részletnek van valóságalapja. " A Citroënnel folytatott művészi együttműködés az egész filmet áthatja. A stáb a forgatás elején ellátogatott a márka legendás modelljeit őrző Conservatoire Citroën-be, hogy kiválaszthassa azokat a típusokat, amelyek a történetben fontos szerepet játszhatnak, így például a Traction-t és a Type H-t. De más Citroën modellek – például a Kacsa (2CV), az Ami 6, a DS és a GS – is fel-felbukkannak a tipikus francia városka utcáin.
Forrás: Fórum Hungary Az életmű egyes korábbi darabjainál is felmerült már, hogy ez az összetettségében is egynemű alkotói módszer mikor vált, válik vagy válik majd önismétléssé, és sokan már az Utazás Dardzsilingbe idején az alkotó kifáradásáról beszéltek (csak utána megrendezte a bravúros A fantasztikus Róka ur at és a szerelmet csodaszépen ünneplő Holdfény királyság ot); másoknak pedig A Grand Budapest Hotel bemutatásakor esett le a hályog a szemükről a császár meztelenségét illetően. Sajnos azt kell mondanunk, hogy A Francia Kiadás sal Anderson immár tényleg és végérvényesen alkotói zsákutcába került. Úgy tűnik, eddig működött, hogy az önkényesen egymás mellé rakott, össze nem illő elemeket saját zsenije helyezi összefüggésbe, mert itt már csak az önkényt látjuk, a zsenit nem. A rendező munkái eddig is életidegen, csinált, kreált világokat mutattak be, vizuálisan gyönyörűen stilizálva – ezen az úton mégis eljutott az emberi természet nagy igazságaihoz, legyen szó a szerelemről, a családi és baráti kapcsolatokról vagy a társadalmi méltányosságról.
Az alkotót eddig sem realista látásmódjáért és hiteles ábrázolásmódjáért szerettük, de ezúttal olyan bántóan életidegen minden, amit mutat, hogy hihetetlennek tűnik, hogy filmje alakjait valóban létező figurákról mintázta, és esetenként valós eseményekből indult ki. A jelek szerint Wes Anderson az eltelt évek során ellazult, ellustult, és mára beéri annyival, hogy a lehető legkisebb ellenállás felé mozdul. Ezen a szinten pedig totál érdektelen, amit ábrázol: nem több művészi onanizálásnál. Már A Francia Kiadás előzetesének bemutatásakor feltűnő volt, hogy nem igazán lehetett érteni belőle, hogy miről akar szólni a film – a megoldás most derült ki: azért, mert nem szól semmiről.
Könnyen felismerhető képi világa és sajátos karakterei okán a legmarkánsabb stílusú kortárs amerikai filmesek között tartják számon. A rendezőt, aki épp leforgatta legújabb, The French Dispatch című filmjét, gyermeklelkűnek könyvelték el, de a felnőtté válás őt is utolérte. Játszva lehet a farsangi buli sztárja A farsangi bulikon kedvenc filmes karaktereink bőrébe is belebújhatunk. Összegyűjtöttünk tizennégy mozihőst, akiknek ha beöltözünk, garantáltan mi leszünk a mulatság középpontja. Egy éjszakára átalakulhatunk a mindig elegáns Audrey Hepburnné vagy a bajkeverő Jack Nicholsonná, de egy cicával és egy gitártokkal azt is elintézhetjük, hogy fürtökben lógjanak rajtunk a nők. Egy született mocsok, mint Jockey Ewing Bill Murray nagyon laza, Bruce Willis térdzokniban is menő, a bajusz segít megsodorni két nőt, Róka úr meg olyan, mint a magyar politikusok. Wes Anderson filmjeiben az összes figura emlékezetes, de mi azt kérdeztük olvasóinktól, hogy nekik melyik a kedvencük. A szövegeket beküldők között már ki is sorsoltuk azt a fantasztikus könyvet, amely megjelenése óta áhított holmi minden Anderson-rajongó számára, most pedig nézzük a legszuperebb válaszokat.
Jó példa erre a már említett 2 CV, amely a James Bond-franchise tizenkettedik alkotásában (Szigorúan bizalmas, 1981) tűnt fel éppen 40 éve. Pár évvel később, 1989-ben egy felismerhetetlenségig átalakított DS jelent meg a Vissza a jövőbe 2. részében. Aztán ott van még a Verdák 2 (2011), ahol egy romantikus jelenetben egy DS és egy Kacsa talál egymásra a Szajna felett, és ne feledkezzünk meg a DS leghíresebb filmes szerepéről: az 1967-es Fantomas a Scotland Yard ellen című filmben szó szerint a fellegekbe emelkedett a világ egyik legszebb automobilja. Wes Anderson rendező máskor is dolgozott már Citroënekkel. Édes vízi élet (2004) című filmjében például a főhősök egy Citroën Méharival jönnek-mennek a szárazföldi bázisul szolgáló szigeten (ugyanúgy, mint negyed évszázaddal korábban Louis de Funes a feledhetetlen csendőrfilmekben), Zissou kapitány pedig, talán egyfajta kikacsintásként, egy Citroën nevű hotelben szabadítja ki túszul ejtett társát.
Robert De Niro újra nagypapa lett Szeptember végén mutatják be a hazai mozik a Nagypapa hadművelet című vígjátékot, amiben Robert De Niro keveredik otthoni háborúskodásba egy szobáért a saját unokájával. A film apropóján utánanéztünk, kik voltak eddig azok a mozis nagypapák, akiket nem lehet elfelejteni. Gene Hackman: Hollywood legérzékenyebb kemény fickója Gene Hackman 90 éves lett. Nehezen indult a karrierje, közel 40 éves volt, mire igazán befutott, s pályaívében a későbbiekben is akadtak mélypontok. Igaz, Hackman a gyengébb alkotásokban, a kizárólag pénzért vállalt szerepekben sem okozott csalódást. 74 éves korában, amikor úgy érezte, nem vár már rá igazán jó szerep, búcsút intett Hollywoodnak. Nem valószínű, hogy utánaszámolt, de (a tévés munkáit is figyelembe véve) utolsó filmszerepe (Az elnök emberére talál, 2004) volt a 100-ik alakítása. Bár azóta hangját adta két, a tévé számára készült háborús dokumentumfilmhez, íróként kezdett új karrierbe. 50 éves Wes Anderson, A Grand Budapest Hotel rendezője 1969. május 1-jén született Wes Anderson, olyan filmek hétszeres Oscar-jelölt írója, producere és rendezője, mint a Tenenbaum, a háziátok, A fantasztikus Róka úr, a Holdfény királyság, A Grand Budapest Hotel és a Kutyák szigete.
A Citroënnel folytatott művészi együttműködés az egész filmet áthatja. A stáb a forgatás elején ellátogatott a márka legendás modelljeit őrző Conservatoire Citroën-be, hogy kiválaszthassa azokat a típusokat, amelyek a történetben fontos szerepet játszhatnak, így például a Traction-t és a Type H-t. De más Citroën modellek – például a Kacsa (2CV), az Ami 6, a DS és a GS – is fel-felbukkannak a tipikus francia városka utcáin. AUTÓS JELENET A LEGENDÁS TRACTIONNAL – KÉPREGÉNY STÍLUSBAN Amikor a francia földön, Ennui-sur-Blasé városában kiadott nagy példányszámú amerikai magazin, A Francia Kiadás főszerkesztője meghal, az egész szerkesztőség összegyűlik, hogy írjanak egy nekrológot. A népszerű főnökhöz fűződő emlékekből négy történet áll össze egy mozifilmmé a vásznon. A 30-as, 40-es és 50-es évek drámai hangulatú francia krimiit idéző, "A rendőrkapitány privát étkezője" című rész egyik kulcsjelenetében a valós képsorok helyébe animált filmkockák lépnek, mintegy tisztelgésül a francia képregények, illetve a forgatás helyszínéül szolgáló, ugyanakkor a képregény fővárosaként ismert Angoulême városa előtt.
Autós jelenet a legendás tractionnal - képregény stílusban Amikor a francia földön, Ennui-sur-Blasé városában kiadott nagy példányszámú amerikai magazin, A Francia Kiadás főszerkesztője meghal, az egész szerkesztőség összegyűlik, hogy írjanak egy nekrológot. A népszerű főnökhöz fűződő emlékekből négy történet áll össze egy mozifilmmé a vásznon. A 30-as, 40-es és 50-es évek drámai hangulatú francia krimiit idéző, "A rendőrkapitány privát étkezője" című rész egyik kulcsjelenetében a valós képsorok helyébe animált filmkockák lépnek, mintegy tisztelgésül a francia képregények, illetve a forgatás helyszínéül szolgáló, ugyanakkor a képregény fővárosaként ismert Angoulême városa előtt. Az autós üldözés sztárja pedig nem más, mint a legendás Traction! A Citroen és a mozi A több mint száz éve töretlen népszerűségnek örvendő Citroën márka a kezdetektől jelen van a mozivásznon, és filmtörténeti jelentőségű jelentek egész sora kötődik a márka legkülönfélébb modelljeihez.
Némi Jacques Tati-filmbe illő némajáték, szellemes fizikai humor is fenntartja az érdeklődést, de az első felvonás minden felvillanó erénye dacára közepes iparosmunkának tűnik. A második, részben Truffaut lelkesedését, illetve Godard képrombolását fricskázó Javított manifesztum már ennyivel sem kecsegtet, a Jules Dassin ( Rififi a férfiak közt) és Jacques Becker ( Az odú) bűndrámáit karikírozó detektívfilm-epizód pedig már csak egy összevissza kacsingató, formaalakzatokkal ész nélkül dobálózó, így hiperaktivitása révén gyorsan unalomba fulladó szösszenet. Ugyan Anderson tudja, mi fán teremnek a vicces intertextek, ám posztmodern zsonglőrködése híján van a mértéktartó ritmusérzéknek: A Francia Kiadás ban ezenkívül a dikcióra sem lehetünk büszkék, mivel még egy szimpla kérdésre-feleletre húzott párbeszéd is komplikált érdeklődésből, majd egy rá adott, hihetetlenül körülményes válaszból áll. Gyorsan el is veszítjük a fonalat, ha a figurák sürgősnek beállított közlendője értelmetlen, vagy ha a snittek ugyancsak excentrikus, velőt nélkülöző ámokfutások.